Perger István Guszty
1 rész
„Zajfelelős”, ütőhangszeres zenész, hangszerkészítő, színházi ember, barát és családapa.
- Előszó
Perger István „Guszty” elsősorban ütőhangszeres zenészként és különleges hangszerek készítőjeként ismert. Saját megfogalmazása szerint „zajfelelős”, több mint harminc éve játszik különféle ütőhangszereken, és közben egyedi hangszereket, komplett dobfelszereléseket is készít. Számos zenekarban megfordult, több ismert előadóművésszel is fellépett. Állandó partnere Kováts Kriszta műsorainak, színházi produkciók lelkes tagja, nemcsak zenészként, hanem technikusként is. Emellett a Gustavito Produkció idén már sokadik alkalommal buzdítja a résztvevőket a BSI rendezvényein, állandó résztvevője a különböző dobos rendezvények kiállításainak is.
A Gustavito Custom Drums főhadiszállásán, Guszty pomázi otthonában beszélgettünk:
- Gustavito Custom Drums néven készíted a hangszereid. A barátaid és zenésztársaid Gusztynak hívnak. Honnan ered ez a név?
Igen, a barátaim Gusztynak hívnak, de, hogy ez pontosan honnan ered, arra már nem emlékszem. Általános iskolában kezdtek el Gusztynak hívni, a volt osztályfőnöknőm is azt mondta, hogy tőle ered, de volt barátom is, aki azt mondta, hogy ő nevezett először így. Tényleg nem tudom, egyszer csak rám ragadt, és már a szakmában is így hívnak. Amikor latin zenét kezdtem el játszani, akkor dolgoztam együtt egy chilei párossal, és ott az Emilio, aki egy nagyon jó kedélyű ember volt, mindig úgy köszönt hangosan már a terem túlsó végéből, hogy: „Hola Gustavito!”. A Guszty spanyolul Gustavito. Amikor csináltam az első cégemet, és az elnevezésen gondolkodtam, egyszer csak beugrott ez a név. A Gustavito Custom Drums név pedig az egyik első megrendelőmtől ered, ugyanis ő a dobjára csináltatott matricát, amire ez volt ráírva. Amikor ezt megláttam, egyből fel is hívtam, hogy mit szólna hozzá, ha ezután ez lenne a márkanév, ő nagy örömmel bele is egyezett.
- Mikor, kinek a hatására kezdtél el zenélni?
Hétéves voltam, első osztályos az általános iskolában Soroksáron. Bejött az osztályba egy kétméteres ember, beállt a terem közepébe, és annyit mondott: „Na! Ki akar dobolni?”. Ez az ember Balázs Oszkár volt! Ő egy legenda a magyar ütős társadalomban, az ütőhangszeres tanárok között. Volt kedvem hozzá, ezután az történt, ami általában az állami zeneiskolákban szokott történni. Meghallgattak, jó ritmusérzékem volt, tehetségesnek tartottak, így aztán elkezdtem Oszi bácsinál tanulni, nagyjából 5-6 évig. Tulajdonképpen itt kezdődött el az egész zenei pályafutásom! Klasszikus zenével kezdtünk, Soroksáron nagyon komoly fúvószenei élet volt (német beütéses sváb zenekarok), Harmatos Lajos bácsi vitte ezt a részét. Oszi bácsi és Lajos bácsi nagyon jól dolgoztak együtt, sokszor összerakták a fúvósokat és az ütősöket, így egy 20-30 fős zenekar alakult ki, ahol nagyon jó volt megérezni, milyen együtt muzsikálni a többiekkel. Aztán Oszi bácsi eljött Soroksárról, én átkerültem Erzsébetre tanulni, tanárok jöttek-mentek, így ezt a fajta tanulást abbahagytam. Felvételiztem a konziba 11 évesen, fel is vettek volna, de azt mondták, azért nem vesznek fel, mert akkor nem tudnának egy korban odaillő 14 évest felvenni, foglalnám a helyet. Ez rosszul érintett, nem is próbálkoztam a későbbiek során.
- Ezenkívül hol tanultál még?
A család elköltözött Pestszentlőrincre, a KISZ-lakótelepen laktunk, aminek a szomszédságában felépült a Havanna-lakótelep. Ha jól emlékszem, ennek kapcsán volt egy nagy avatóünnepség, ahová jött egy kubai zenekar. A szabadtéri színpadon zenéltek, azt hiszem, nekem ott lett végem! Megláttam a kongákat, a latin ütőhangszereket, beleszerettem. Megkerestem a zenekart, és elkezdtem hozzájuk járni tanulni a Margitszigetre, a Thermal Hotelbe, éjszakánként ott léptek fel. A zenekar ütőseitől kezdtem el tanulni.
- Innen származik a latin zene iránti vonzalmad?
Berki Tamás! Ő a felelős, én rá szoktam kenni ezt az egészet! 17-18 éves lehettem, amikor már megvoltak a kongáim, bongóim, illetve volt pár ütőhangszerem. Az ifjúsági klubunk, a KISZ Telepi Tini Klub akkoriban egy igen jól szervezett klub volt, előadások, koncertek, filmvetítések voltak, hogy a korosztályunk ne az utcán lófráljon. Tamás eljött, és egy négyrészes jazztörténeti előadást tartott, aminek az utolsó napján hozott egy csomó kézi ütőhangszert, ezeken elkezdtünk különböző ritmusokat játszani, ma ezt hívják élménydobolásnak. Akkor vesztem el. Az addigi klasszikus zenei dolgaim visszakerültek alapnak, egy biztos támasznak, és akkor indultam el a latin és a popzene felé.
- Számos ismert emberrel muzsikáltál, több formációnak is a mai napig tagja vagy. Kikkel dolgoztál az elmúlt évek alatt?
Akkoriban nem voltunk túl sokan, akik ezzel foglalkoztak, például Szendi Gabi vagy Horváth Kornél, az ikon. 1985-87 között katona voltam. A leszerelés után egy héttel megkerestek először a Rózsaszín Bombázók alapító tagjai, Tóth Gyuri és Demeter Gyuri, hogy mennék-e hozzájuk perkázni. Majd kicsit később becsengettek a KISZ-telepi lakásunkba, kimentem ajtót nyitni, ott állt Szigeti Feri és Galambos Zoli. Megkérdezték, hogy akarok-e a Känguru zenekarban muzsikálni. Persze, hogy akartam! Illetve kaptam még egy felkérést az Arany János Színházba, akkor Gyermek Színház funkcióval működött, egy szovjet rendezőtől. Egy kőkorszaki témájú előadást kellett a hangszereimmel kísérni, szinkronizálni. Nagyon jól néztem ki, egy szőrös bőrmellényben voltam, a hajamba meg egy jókora műcsont volt becsavarva.
A latin zene nagyon fontos az életemben, 1988-ban megkeresett B. Bíró Zoli, hogy menjek játszani a Latin Combo-ba. Három évig muzsikáltam ott, sok-sok latin zenésszel, tőlük nagyon sokat lehetett tanulni. Különváltak útjaink, ezután csináltam meg saját latin zenekaromat a Salsa Fresa-t, ez egészen 95-ig működött.
Akkoriban nem volt e-mail, közösségi média, de sokszor telefon sem, a mai napig nem tudom honnan kitől tudták meg ezek az emberek, hogy hol lakom. A Känguru, és a Rózsaszín Bombázóknak köszönhetően egyre többen ismertek meg, olyan felkérések érkeztek, amiket előtte el sem tudtam volna képzelni: Edda, Republic, TNT, Fiesta, Császár Előd, Zoltán Erika, Hungária, Koncz Zsuzsa, Bornai Tibor, NOX, Korda György, Delhusa Gjon, Szentpéteri Csilla, Bársony Bálint és az MRP, Kováts Kriszta Kvintett, Mambo Vibes, illetve a Z-Drums kötelékében Majka, Zorán, Geszti Péter, rengeteg zenekarral és előadóval zenéltem. Valamelyik nap levettem két nagy dobozt a polcról, amik tele voltak Stage Pass-al. Magam is csodálkoztam, mennyi mindenkivel játszottam már. Sokan kerestek akkoriban, nagyon elindult a dolog, elképesztően sok helyen közreműködtem, de általában session zenészként.
- Milyen út vezetett oda, hogy hangszereket kezdtél el készíteni? Támogatott valaki tanácsokkal, esetleg eszközökkel?
Az én családom sosem volt igazán jómódú, szegények sem voltunk, megvolt mindenünk, de pénzügyi lehetőségeink nem tették lehetővé, hogy bemenjünk egy hangszerboltba, és egyből megvásároljuk, amit szeretnék. Ezért volt az, hogy mindig valami lepukkantabb hangszert vettem, amit megcsináltam és felújítottam. Amikor nem vettek fel a konziba, valamilyen szakmát kellett tanulnom. Ezért, mivel nagyon tetszett a dolog, autóvillamossági műszerész lettem, ami egy kicsit villamosság is kicsit mechanika is, kézügyességet és nagy komplexitást kíván. Apám és nagyapám révén elég jó a kézügyességem, megtanítottak sok mindenre, és támogattak mindenben, így ezt tudtam kamatoztatni a későbbiek során. A saját zenekarom és a vendégszereplések is jól alakultak, aztán egyszer csak 1996-ban megállt az egész, aminek nem tudom az okát. Ekkor szólt a párom, hogy babát vár. Egy kis pánik kezdett kialakulni, mert ő légiutas-kísérő, és várandósan ezt csak bizonyos ideig lehet végezni. Elég rémisztő volt a lehetőség, hogy egyikünk sem keres pénzt. Ekkor jött a felismerés, hogy ha magamnak meg tudom csinálni a hangszereket, akkor másnak is. Ezzel egy időben, szinte égi jelként jött egy megkeresés, hogy egy különleges sámándobot kellene elkészíteni. Innen kezdtem el felépíteni ezt az egészet.
Nagyon sok segítséget kaptam itt Pomázon egy asztalos kollégától, Szatmári Zsigától, illetve amikor konkrétan dobokat akartam csinálni, megkerestem Dubán Dezsőt, akivel 15 éves korom óta jó kapcsolatban, és azóta barátságban vagyunk, hogy van-e kifogása az ellen, hogy az ő technológiáját kicsit továbbfejlesztve hangszereket készítsek? Nagyon örült, abszolút támogatott, és támogat azóta is mindenben! Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy a sablonokat miképpen lehet megújítani, jobbá tenni, saját lehetőségeimhez átalakítani, hiszen a gyári, többtonnás nyomásra képes sablon présekhez hasonlóra esélyem sem volt.
- Milyen szerszámokat, sablonokat használsz? Hogyan készül egy új dobtest, milyen anyagokat használsz, a megrendelőnek milyen lehetőségei vannak a szerelvényekkel, a kinézettel és a fényezéssel – borítással kapcsolatban?
16 különböző méretű sablonom van, ezeket is fejlesztem folyamatosan, a mostaniak a harmadik generációs sablonjaim. CNC-maróval készülnek rétegelt lemezből. Úgy vannak összerakva, hogy ne tudjanak torzulni, különböző merevítésekkel. Ezek sokkal pontosabbak és könnyebben kezelhetőek, mint az elején használt fém sablonok.
2-3 olyan fatelep van, ahonnan az alapanyagot beszerzem, a legtöbb esetben nyírfával dolgozom. Személyesen választom ki az anyagot, megnézem a felületét, hogyan hajlik stb. Megrendelésre dolgozom, ezért az éppen adott méreteknek megfelelően még a telepen vágatom le az anyagot, hiszen ott olyan gépek vannak, amik tizedmilliméter pontossággal vágnak. Az alapanyagot ragasztóval a kívánt méretű sablonokba teszem, itt nyeri értelmét a rendkívül pontos méret. Nagyjából egy napig szárad, ezután kivehető a sablonból. Megcsinálom az éleket, a bearing edge-t, majd a választott szerelvények furatait. A szerelvényeket a legtöbb esetben a Tam-Tam Dobcentrumban szerzem be, akik sok más dologban is segítenek. De van lehetőség az ügyfél által hozott szerelvények beépítésére is, amennyiben azok jó minőségűek. Fényezésben a lehetőségeknek szinte csak a képzelet szabhat határt.
Többször előfordul, hogy hagyományőrző egyesületek hangszereire olyan címert vagy logót kell felrakni, ami kézi festéssel nem lehetséges vagy nagyon költséges, ekkor egy nagyon vékony fóliára nyomtatunk, ez van felragasztva a testre, ami utána lakkozva lesz. De lehet airbrush-sal is mintákat, képeket festeni, vagy bármilyen színű, akár színátmenetes pácolást kérni. Lehet fóliával is borítani a testeket, de csak jó minőségűt használok, ami sajnos sokszor annyiba kerül, mintha festenénk. Viszont vannak olyan minták és színek, amiket csak fóliázással lehet kivitelezni. Ha nem fa a test, akkor akril. Ez az anyag nagyon különleges, és kevesen foglalkoznak vele még a világmárkák között is, a méretek ott is kötöttek. Én olyan méreteket csinálok, amilyet kérnek, ebben versenyképes vagyok.
A riport befejező része, előre láthatóan októberben, a Zenészmagazin következő számának megjelenését követően lesz látható!
Guszty köszönöm szépen a lehetőséget, köszönöm, hogy megmutathattam a történeted!
Ennek a riportnak a kerek egésszé alakítása sok időt és szervezést igényelt. Guszty nagyon elfoglalt, nem volt mindig egyszerű összeegyeztetni az időpontokat.
Külön köszönöm a Tam-Tam Dobcentrumnak, Pálmai Gábornak, Dubán Dezsőnek, Megyeri Lászlónak, Gábor Andor „UFO”-nak és Tóth Karesznak a támogatást és a segítséget, illetve Huszár Endrének a Zenészmagazin online főszerkesztőjének a bizalmat!
Guszty weboldala: Gustavito Custom Drums
Tam-Tam Dobcentrum weboldala: Tam-Tam Dobcentrum
Minden jog fenntartva! A honlapon szereplő összes kép, grafika, szöveg, hang, videó és animációs adatállomány a szerzői jogi törvény, valamint a szabályozó törvények hatálya alá tartoznak! Tilos ezek másolása, módosítása vagy felhasználása más elektronikus vagy nyomtatott formában Major Krisztián kifejezett hozzájárulása nélkül!
A feltüntetett márkanevek és típusjelzések a bejegyzett tulajdonosaiké, az oldalon kizárólag a könnyebb azonosíthatóság céljából kerültek feltüntetésre!
©️ Major Krisztián