Major Balázs
Többszörös Grammy-díj előjelölt, ütőhangszeres, dobos, művész, zeneszerző.
- Előszó
Major Balázs (1955, Mezőtúr) elismert magyar dobművész, ütőhangszeres és zeneszerző, aki egyedi hangzásvilágával és kísérletező zenei szemléletével vált ismertté. Pályafutását a jazz és az improvizatív zene világa kíséri, játékában az indiai ütőhangszerek, a különleges hangszerek és a hagyományos dobolás izgalmasan találkoznak, de nem áll tőle messze a rockzene sem. Munkásságát nemzetközi elismerések is fémjelzik: több lemezét Grammy-díjra előjelölték.
Otthonában, Vácon beszélgettünk:
- Hogyan, és kinek a hatására kezdtél el dobolni?
Általános iskolai éveim alatt szinte minden barátom valamilyen hangszeren játszott. Szerettem volna én is csatlakozni, gitározni akartam, de nagyon hamar rájöttem, hogy gitáros biztosan nem leszek, mert mindent ütöttem. Édesanyám buzdítására dobolni kezdtem: dob hiányában különböző méretű papírdobozokon, széken és bármin, amin dobolni lehetett. Abban az időben még nem, vagy alig volt ilyen jellegű zenei oktatás vidéken, tehát mindent autodidakta módon, magamtól kellett megtanulnom. Leültem a rádió mellé, és amit ott hallottam, azt hallás után próbáltam lejátszani. A legnagyobb hatással a Deep Purple dobosa, Ian Paice, illetve John Bonham és Mitch Mitchell volt rám; ők határozták meg, hogy milyen irányban és milyen zenét szeretnék játszani, így az ő zenekaraiknak a számait próbáltam lemásolni, leszedni és megfejteni, hogy mit játszanak.
- Pályafutásod elején még rock zenekarokban doboltál.
Igen, a mezőtúri Watt ’73 zenekarnak voltam az alapító tagja, amely az általános iskolai zenekarunkból, a Kristály nevezetű zenekarból, illetve a Ciklon együttesből alakult. Ez az akkori időszak környékbeli, de országos szinten is ismert és elismert csapata volt. A saját szerzeményeken kívül nagyon sok kemény zenét játszó zenekar számait játszottuk. Ezzel körbejártunk szinte minden fesztivált, amely létezett a Tiszántúlon, és többnyire sikerrel szerepeltünk. Füzesgyarmaton a zenekar 2. helyezést érte el, hangszeres zenészként pedig megkaptam a fesztivál legjobb zenészének járó díjat.
Később a szintén mezőtúri Zöldövezet dobosa voltam, de ez nem tartott sokáig, mert egyéb konfliktusok miatt az együttes megszűnt, átalakult, és más zenei irányt vett, melynek így már csak rövid ideig voltam tagja.
- Mi indított el a jazz és az improvizációs zene irányába?
Mint említettem, autodidakta módon kezdtem el dobolni. Amikor eljutottam odáig, hogy nem tudtam megfejteni, mit játszanak az általam etalonnak tartott dobosok, elhatároztam, hogy tanulni akarok, így jutottam el Kovács Gyula zeneművészhez, számomra a legnagyobb dobművészhez, akinél hazánk sok dobosa tanult. Ő nagy mérföldkő volt az életemben, rengeteget tanultam tőle. A jazz és az improvizáció világába is ő vezetett. Óriási hatással volt rám. A doboláson kívül is sok mindenre megtanított, halála óta a mai napig nagyon érzem a hiányát!
- 4. Zenélni kezdtél Szabó Sándorral, majd később Bagi Lászlóval három főre bővültetek, ez volt a SzaMaBa trió. Ekkor kezdtél el tablán is tanulni?
1980-ban kezdtem el Sándorral duóban játszani. Még ebben az időszakban kezdtem el egy indiai hangszeren, a tablán tanulni. Akkor még nem létezett az internet, a tablázni tanuláshoz írásos és képi tananyag nem volt számomra elérhető. Lemezekről és a rádióból próbáltam becserkészni a klasszikus indiai zenét, autodidakta módon kezdtem el tablázni. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez itthon mester nélkül, autodidakta módon nem megy, csak nagyon felszínesen. Ezt nem lehet magamban, csak zenehallgatással megtanulni. Ezért olyan hangszereket kellett alkalmaznom, amik akusztikus gitárok mellett hangerőben is passzolnak, és amelyeken a tablán kikísérletezett megszólalásomat, technikáimat tudom alkalmazni.
Ekkor tértem át az udura, amellyel – cintányérokkal kiegészítve – sikerült egy különleges megszólalást megtalálnom, valamint egy egyéni ütősfelfogást kialakítanom.
A SzaMaBa trió 1984–85 környékén alakult meg: a duó kiegészült trióvá Bagi Lászlóval, aki Sándor tanítványa volt. Rövid időn belül körbejártuk Magyarország összes jazz- és főiskolai klubját, még a Petőfi Csarnokban is játszottunk, ami akkor nagy dolog volt. 1986-ban a Leo Records gondozásában, Angliában jelent meg az első nagylemezünk.
- Mi vetett véget a triónak?
A trió a 90-es évek elejéig működött; a sok klub bezárása és megszűnése beszűkítette a fellépési lehetőségeket. A zenekar feloszlásához az is hozzájárult, hogy Szabó Sándor Vácra költözött, ami a Jászladány–Mezőtúr–Vác-háromszög miatt megnehezítette a próbákat. Sándor ebben az időben kezdte építeni szólókarrierjét, és létrehozta az Akusztikus Gitárfesztivált is. Így a trió egy idő után lassan eltűnt, megszűnt.
- 1993-ban a Mr. DOB Kovács Gyula Emlékkoncerten, a fellépők között voltál. Milyen hasonló dobos rendezvényen vettél még részt, mik a tapasztalataid?
Az 1993-ban tartott Mr. Dob – Kovács Gyula-emlékkoncerten doboltam. Majd ezután a minden évben megrendezésre kerülő, már Nemzetközi Dobos- és Ütősgála néven futó fesztiválokon is játszottam, ha jól emlékszem, hat alkalommal, de felléptem a Dobosok Farsangján is, illetve Erdélyben, a Dob-Ban fesztiválon. Ezek az alkalmak minden esetben nagyszerű pillanatok, ezeken játszani végtelen nagy öröm; olyan rendezvényeken szerepelni, ahol ennyi ember szereti a dobot, felemelő. Ez a dobok, dobosok, ütőhangszeresek és a ritmusok ünnepe.
- Már a 80-as évek közepétől önálló koncerteket is adtál. 1996-ban megjelent, Határok közötti végtelen című album, itt főszerepben a dob van. Ez Magyarországon újdonság volt, formabontó és egyedi, először volt magyar dobosnak olyan lemeze ahol az egyes számok kifejezetten csak a dobok hangján mesélnek. A későbbiekben ez a lemez az oktatási anyag része lett az Oktopus-ban! Mit szerettél volna megmutatni mi volt a lemez célja?
A nagy dobostrió – Kovács, Kőszegi, Jávori – dobshow-ja már bejáratott, különleges zenei csemege volt, és számomra nagyon inspirálóan hatott. Nekem sajnos nem voltak partnereim, így egy önálló műsort állítottam össze, amit 1985-ben a Budapesti Művelődési Központban mutattam be. Majd utána számtalan fellépés következett az ország művelődési házaiban vagy dzsesszklubjaiban. Lemezfelvételek szüneteiben állandóan doboltam, míg a többiek pihentek vagy feltöltődtek.
A felvételeket készítő Kishonti István gyakran biztatott, hogy csináljak szólóalbumot, hiszen tele vagyok zenével. Mígnem a buzdítására 1995-ben hozzáfogtunk egy önálló lemez készítéséhez, ami kifejezetten csak az akusztikus dobokról szól. Ez 1996-ban jelent meg Határok közötti végtelen címmel. Ez Magyarországon akkor egy eléggé kuriózumnak számító lemez volt; abban az időszakban nem volt ilyen, hogy csak akusztikus dobokon dobzenét mutassunk be.
A szakmától nem igazán kaptam dicséretet. A dobosok „társadalma” addig sem fogadott be, ezután talán még jobban elfordultak tőlem, és azzal bélyegeztek meg, hogy megalomániában szenvedek, pedig messze nem erről volt szó. Ennek a lemeznek az volt a célja, koncepciója – amit ma is vállalok, vallok –, hogy a minket körülvevő hangokat, színeket, képeket, megtörtént eseményeket, a természet és a természeti jelenségek által adott létező, hallott vagy nem létező, nem hallott, képzeletünk által generált hangokat megmutassam a dobok és ütőhangszerek segítségével.
Az Oktopus hangmérnökképző iskolában tananyag lett ebből az alkotásból: a hangszerek felvételhez való mikrofonozását, majd megszólalását tanították, illetve – mivel a felvétel nem stúdióban készült – a helyszín előkészítésének munkálatait.
- 1998-ban jelent meg Dresch Mihály, Grencsó István, Kármán Sándor közreműködésével a Betyársors című albumod, amiben szintén a dobon van a főszerep. Majd 2007-ben megjelenik Életképek című önálló koncerted, DVD-n. Milyen volt a fogadtatásuk hallgatói és szakmai berkekben?
1998-ban ismét olyanra vállalkoztam, ami akkor nem volt szokványos: egy szaxofon–dob duóra. Ma már ez nem példa nélküli. A „Betyársors” című lemezemen Dresch Mihály és Grencsó István szaxofonosokkal külön-külön, duóban alkottuk meg a kompozíciókat. Ezen az anyagon Kármán Sándor alkotóként közreműködött, és a múzeumból kölcsönzött hangszerekkel is segített. A lemez fő koncepciója egy alföldi betyár egy napjának bemutatása volt.2007-ben egy mezőtúri koncertemet rögzítettük: a hangmérnök Szabó Sándor és Heidrich Roland, a vizuális effektek felelőse Megyeri László, az operatőr pedig Mánfai Tamás volt. A hangzást Kármán Sándor a ceglédi Dobmúzeum hangszereivel segített színesebbé tenni. A felvétel 2008-ban jelent meg DVD-formátumban. A fogadtatásuk szakmai körökben olyan volt, mint az előző munkáimé, de a közönség szeretettel fogadta.
- Kármán Sándor! Sándorral milyen kapcsolatban voltatok?
Sándor is Kovács Gyula tanítványa volt, Gyula ismertetett össze bennünket. Ő ajánlotta figyelmünkbe, hogy közel lakunk egymáshoz és nagyon sokban hasonlítunk, ezért keressük egymást. Ami különös, hogy hosszú éveken keresztül Sándorral személyesen nem találkoztunk. Heti rendszerességgel négy-öt oldalas leveleket írtunk egymásnak. Majd valamikor a 80-as évek közepe tájékán jutottam el hozzá az édesapja garázsában létrehozott minidobmúzeumába. Onnantól kezdődően évente kétszer-háromszor tudtunk találkozni, majd 1997-ben a dobosgálán együtt léptünk fel. Meghívtam ide egy Vácott tartott programunkra is, ahol Makkai Lászlóval kiegészülve trióban játszottunk.
Sanyival a barátságunk igazán különleges volt, többször játszottunk duóban is. A jelenlegi múzeumban sokszor megfordultam; tiszteltem és tisztelem munkásságát, szakértelmét, szenvedélyét a dobok iránt. Nagyon szerettem mint embert, sajnos nincs már közöttünk!
- A SzaMaBa feloszlása után Szabó Sándorral rendszeresen dolgoztok együtt. Rengeteg lemezt készítettetek sok-sok vendégelőadóval, és voltak nagyobb koncertjeitek is, mint például a 2008-as a Millenárisban. Mi alapján dolgoztok vendégzenészekkel, hogyan születnek meg a dalok, az albumok?
Sándorral rendszeresen alkotunk, sok lemezt készítettünk, és remélem, még fogunk is. A külföldi előadókkal való együttműködések leginkább Sándor korábbi koncertjeihez, valamint az Akusztikus Gitárfesztiválhoz köthetők. Az ott megismert fellépőkkel közös zenélésekből is számos hangfelvétel készült az évek során. Nagyon sok koncerten játszottunk itthon és külföldön egyaránt. Amikor felvételeket készítünk, csak a támpontok és a hangnemek vannak megbeszélve, teljesen improvizatív alkotások születnek. Nagyobb lélegzetű koncerteket itthon a Millenárison kívül nem sikerült létrehozni, Európa számos országában azonban igen.
- 2018-ban Kevin Kastninggel duóban rögzített Kismaros című albumotokat, 2019-ben pedig a Kevin Kastningel és Szabó Sándorral rögzített, Ethereal II trió albumot Grammy díjra előjelölték. Ez hatalmas elismerés, volt hozadéka?
2018-ban Kevin Kastning amerikai gitáros itt koncertezett. Régről ismertük egymást, és Kismaroson, a művelődési ház nagytermében készítettünk felvételeket, először trióban: Sándor, Kevin és én. Az egyik nap délelőttjén Kevin kérésére elkezdtünk duóban játszani, amit rögzítettünk is. Végül itt született meg a „Kismaros” című duólemez, illetve az „Ethereal II” trióalbum. Kevin hazautazása után ezek az USA-ban 2018-ban és 2019-ben jelentek meg.
A „Kismaros” című albumot 2018-ban, az „Ethereal II”-t 2019-ben Grammy-díjra előjelölték, majd az Ethereal sorozat IV. részét 2022-ben, az „Ethereal V” albumot pedig 2023-ban szintén Grammy-díjra előjelölték. Nem nyert egyik alkotás sem, de a díj előkapujába jutottak, ami nagy elismerés. Annak, hogy külföldön számon tartják az alkotásainkat, igazán nincs hozadéka, de ez nem is érdekes, hiszen a koncerteken nem az elismerés játszik, nem a díj szerepel, hanem az, amit ott alkotok, alkotunk a közönségnek.
- Több projektben is zenélsz, többek között Kobza Vajkkal, és Heidrich Rolanddal akikkel az idő folyamán szintén összefonódtatok. Beszélnél ezekről?
Úgy indult az egész, hogy Vajk és Roland már évek óta játszottak duóban. Rolandot régről ismerem, jó baráti kapcsolatban voltunk és vagyunk, Vajkkal is játszottam már, így felkértek, hogy vegyek részt a trió megalakulásában. Nagy örömmel tettem: szeretem, amit létrehoztak, és mint zenészeket is nagyra becsülöm őket. Jó velük az együtt alkotás, így elkezdtünk Kobza Vajk Trió néven játszani. Ezután Bakai Mártonnal kiegészülve kvartettben folytattuk, de Márton később kivált a csapatból. Majd csatlakozott hozzánk Pengő Csaba, Murányi Norbert, illetve Fatima Gozlan. Ez egy igen nagy létszámú zenekar lett, amelyet most már Kobza Vajk Groupnak nevezünk. Ebben az évben sajnos nagyon keveset tudtunk játszani, de a jövő évtől egy menedzser segítségével talán több koncertünk lesz.
- Milyen hangszereket, kiegészítőket használsz?
Leginkább a Sonor Hilite Exclusive dobszerelésemet, Zildjian cintányérokat, udukat, amiket mezőtúri barátom, Veres Gyula kerámiaművész, volt zenésztársam készített számomra. 2000-ben a PanArt svájci hangszergyártó a terveim alapján legyártott egy Hang Drumot, ez egy teljesen más technológiával készült, mint a hagyományos Hangek. Alakja, anyaga ugyanaz, csak mégsem Hang Drum: ez nem tonális hangszernek lett készítve; atonalitása által magam képezem a hangokat a játék alatt. Továbbá bendirt, Nano padot és minden olyan dolgot, percussiont, amin zenei hangot kreálni vagy dobolni lehet.
- Alkotótársaiddal rengeteg hanghordozót készítettél az évek során. Mik a távlati terveid, illetve a közös terveitek?
Sándorral, Rolanddal, Vajkkal és a többi alkotótárssal továbbra is készülnek felvételek, amelyeket duóban, trióban vagy külföldi és magyar vendégművészekkel kiegészülve remélhetőleg koncerteken is bemutathatunk. Ha fellépéseken nem sikerülne szerepelni, zenei albumokat biztosan fogunk készíteni. Bízom abban, hogy mihamarabb elindulnak a Kobza Vajk Group koncertlehetőségei is. Felkérést kaptam Kevin Kastningtől egy újabb duóalbum elkészítésére. Tervezek egy új szólóprodukciót, amelyet elképzelésem szerint jövőre szeretnék bemutatni.
Köszönöm szépen a riportot!
Minden jog fenntartva! A honlapon szereplő összes kép, grafika, szöveg, hang, videó és animációs adatállomány a szerzői jogi törvény, valamint a szabályozó törvények hatálya alá tartoznak! Tilos ezek másolása, módosítása vagy felhasználása más elektronikus vagy nyomtatott formában Major Krisztián kifejezett hozzájárulása nélkül!
A feltüntetett márkanevek és típusjelzések a bejegyzett tulajdonosaiké, az oldalon kizárólag a könnyebb azonosíthatóság céljából kerültek feltüntetésre!
©️ Major Krisztián 2026