Guszty riport titkos link

Dobosok egymás között 1.

Perger István Guszty

„Zajfelelős”, ütőhangszeres zenész, hangszerkészítő, színházi ember, barát és családapa.

Előszó

Perger István „Guszty” elsősorban ütőhangszeres zenészként és különleges hangszerek készítőjeként ismert. Saját megfogalmazása szerint „zajfelelős”, több mint harminc éve játszik különféle ütőhangszereken, és közben egyedi hangszereket, komplett dobfelszereléseket is készít. Számos zenekarban megfordult, több ismert előadóművésszel is fellépett. Állandó partnere Kováts Kriszta műsorainak, színházi produkciók lelkes tagja, nemcsak zenészként, hanem technikusként is. Emellett a Gustavito Produkció idén már sokadik alkalommal buzdítja a résztvevőket a BSI rendezvényein, állandó résztvevője a különböző dobos rendezvények kiállításainak is.

A Gustavito Custom Drums főhadiszállásán, Guszty pomázi otthonában beszélgettünk:

Gustavito Custom Drums néven készíted a hangszereid. A barátaid és zenésztársaid Gusztynak hívnak. Honnan ered ez a név?

Igen, a barátaim Gusztynak hívnak, de, hogy ez pontosan honnan ered, arra már nem emlékszem. Általános iskolában kezdtek el Gusztynak hívni, a volt osztályfőnöknőm is azt mondta, hogy tőle ered, de volt barátom is, aki azt mondta, hogy ő nevezett először így. Tényleg nem tudom, egyszer csak rám ragadt, és már a szakmában is így hívnak. Amikor latin zenét kezdtem el játszani, akkor dolgoztam együtt egy chilei párossal, és ott az Emilio, aki egy nagyon jó kedélyű ember volt, mindig úgy köszönt hangosan már a terem túlsó végéből, hogy: „Hola Gustavito!”. A Guszty spanyolul Gustavito. Amikor csináltam az első cégemet, és az elnevezésen gondolkodtam, egyszer csak beugrott ez a név. A Gustavito Custom Drums név pedig az egyik első megrendelőmtől ered, ugyanis ő a dobjára csináltatott matricát, amire ez volt ráírva. Amikor ezt megláttam, egyből fel is hívtam, hogy mit szólna hozzá, ha ezután ez lenne a márkanév, ő nagy örömmel bele is egyezett.

Mikor, kinek a hatására kezdtél el zenélni?

Hétéves voltam, első osztályos az általános iskolában Soroksáron. Bejött az osztályba egy kétméteres ember, beállt a terem közepébe, és annyit mondott: „Na! Ki akar dobolni?”. Ez az ember Balázs Oszkár volt! Ő egy legenda a magyar ütős társadalomban, az ütőhangszeres tanárok között. Volt kedvem hozzá, ezután az történt, ami általában az állami zeneiskolákban szokott történni. Meghallgattak, jó ritmusérzékem volt, tehetségesnek tartottak, így aztán elkezdtem Oszi bácsinál tanulni, nagyjából 5-6 évig. Tulajdonképpen itt kezdődött el az egész zenei pályafutásom! Klasszikus zenével kezdtünk, Soroksáron nagyon komoly fúvószenei élet volt (német beütéses sváb zenekarok), Harmatos Lajos bácsi vitte ezt a részét. Oszi bácsi és Lajos bácsi nagyon jól dolgoztak együtt, sokszor összerakták a fúvósokat és az ütősöket, így egy 20-30 fős zenekar alakult ki, ahol nagyon jó volt megérezni, milyen együtt muzsikálni a többiekkel. Aztán Oszi bácsi eljött Soroksárról, én átkerültem Erzsébetre tanulni, tanárok jöttek-mentek, így ezt a fajta tanulást abbahagytam. Felvételiztem a konziba 11 évesen, fel is vettek volna, de azt mondták, azért nem vesznek fel, mert akkor nem tudnának egy korban odaillő 14 évest felvenni, foglalnám a helyet. Ez rosszul érintett, nem is próbálkoztam a későbbiek során.

Ezenkívül hol tanultál még?

A család elköltözött Pestszentlőrincre, a KISZ-lakótelepen laktunk, aminek a szomszédságában felépült a Havanna-lakótelep. Ha jól emlékszem, ennek kapcsán volt egy nagy avatóünnepség, ahová jött egy kubai zenekar. A szabadtéri színpadon zenéltek, azt hiszem, nekem ott lett végem! Megláttam a kongákat, a latin ütőhangszereket, beleszerettem. Megkerestem a zenekart, és elkezdtem hozzájuk járni tanulni a Margitszigetre, a Thermal Hotelbe, éjszakánként ott léptek fel. A zenekar ütőseitől kezdtem el tanulni.

Innen származik a latin zene iránti vonzalmad?

Berki Tamás! Ő a felelős, én rá szoktam kenni ezt az egészet! 17-18 éves lehettem, amikor már megvoltak a kongáim, bongóim, illetve volt pár ütőhangszerem. Az ifjúsági klubunk, a KISZ Telepi Tini Klub akkoriban egy igen jól szervezett klub volt, előadások, koncertek, filmvetítések voltak, hogy a korosztályunk ne az utcán lófráljon. Tamás eljött, és egy négyrészes jazztörténeti előadást tartott, aminek az utolsó napján hozott egy csomó kézi ütőhangszert, ezeken elkezdtünk különböző ritmusokat játszani, ma ezt hívják élménydobolásnak. Akkor vesztem el. Az addigi klasszikus zenei dolgaim visszakerültek alapnak, egy biztos támasznak, és akkor indultam el a latin és a popzene felé.

Számos ismert emberrel muzsikáltál, több formációnak is a mai napig tagja vagy. Kikkel dolgoztál az elmúlt évek alatt?

Akkoriban nem voltunk túl sokan, akik ezzel foglalkoztak, például Szendi Gabi vagy Horváth Kornél, az ikon. 1985-87 között katona voltam. A leszerelés után egy héttel megkerestek először a Rózsaszín Bombázók alapító tagjai, Tóth Gyuri és Demeter Gyuri, hogy mennék-e hozzájuk perkázni. Majd kicsit később becsengettek a KISZ-telepi lakásunkba, kimentem ajtót nyitni, ott állt Szigeti Feri és Galambos Zoli. Megkérdezték, hogy akarok-e a Känguru zenekarban muzsikálni. Persze, hogy akartam! Illetve kaptam még egy felkérést az Arany János Színházba, akkor Gyermek Színház funkcióval működött, egy szovjet rendezőtől. Egy kőkorszaki témájú előadást kellett a hangszereimmel kísérni, szinkronizálni. Nagyon jól néztem ki, egy szőrös bőrmellényben voltam, a hajamba meg egy jókora műcsont volt becsavarva.
A latin zene nagyon fontos az életemben, 1988-ban megkeresett B. Bíró Zoli, hogy menjek játszani a Latin Combo-ba. Három évig muzsikáltam ott, sok-sok latin zenésszel, tőlük nagyon sokat lehetett tanulni. Különváltak útjaink, ezután csináltam meg saját latin zenekaromat a Salsa Fresa-t, ez egészen 95-ig működött.
Akkoriban nem volt e-mail, közösségi média, de sokszor telefon sem, a mai napig nem tudom honnan kitől tudták meg ezek az emberek, hogy hol lakom. A Känguru, és a Rózsaszín Bombázóknak köszönhetően egyre többen ismertek meg, olyan felkérések érkeztek, amiket előtte el sem tudtam volna képzelni: Edda, Republic, TNT, Fiesta, Császár Előd, Zoltán Erika, Hungária, Koncz Zsuzsa, Bornai Tibor, NOX, Korda György, Delhusa Gjon, Szentpéteri Csilla, Bársony Bálint és az MRP, Kováts Kriszta Kvintett, Mambo Vibes, illetve a Z-Drums kötelékében Majka, Zorán, Geszti Péter, rengeteg zenekarral és előadóval zenéltem. Valamelyik nap levettem két nagy dobozt a polcról, amik tele voltak Stage Pass-al. Magam is csodálkoztam, mennyi mindenkivel játszottam már. Sokan kerestek akkoriban, nagyon elindult a dolog, elképesztően sok helyen közreműködtem, de általában session zenészként.

Milyen út vezetett oda, hogy hangszereket kezdtél el készíteni? Támogatott valaki tanácsokkal, esetleg eszközökkel?

Az én családom sosem volt igazán jómódú, szegények sem voltunk, megvolt mindenünk, de pénzügyi lehetőségeink nem tették lehetővé, hogy bemenjünk egy hangszerboltba, és egyből megvásároljuk, amit szeretnék. Ezért volt az, hogy mindig valami lepukkantabb hangszert vettem, amit megcsináltam és felújítottam. Amikor nem vettek fel a konziba, valamilyen szakmát kellett tanulnom. Ezért, mivel nagyon tetszett a dolog, autóvillamossági műszerész lettem, ami egy kicsit villamosság is kicsit mechanika is, kézügyességet és nagy komplexitást kíván. Apám és nagyapám révén elég jó a kézügyességem, megtanítottak sok mindenre, és támogattak mindenben, így ezt tudtam kamatoztatni a későbbiek során. A saját zenekarom és a vendégszereplések is jól alakultak, aztán egyszer csak 1996-ban megállt az egész, aminek nem tudom az okát. Ekkor szólt a párom, hogy babát vár. Egy kis pánik kezdett kialakulni, mert ő légiutas-kísérő, és várandósan ezt csak bizonyos ideig lehet végezni. Elég rémisztő volt a lehetőség, hogy egyikünk sem keres pénzt. Ekkor jött a felismerés, hogy ha magamnak meg tudom csinálni a hangszereket, akkor másnak is. Ezzel egy időben, szinte égi jelként jött egy megkeresés, hogy egy különleges sámándobot kellene elkészíteni. Innen kezdtem el felépíteni ezt az egészet.
Nagyon sok segítséget kaptam itt Pomázon egy asztalos kollégától, Szatmári Zsigától, illetve amikor konkrétan dobokat akartam csinálni, megkerestem Dubán Dezsőt, akivel 15 éves korom óta jó kapcsolatban, és azóta barátságban vagyunk, hogy van-e kifogása az ellen, hogy az ő technológiáját kicsit továbbfejlesztve hangszereket készítsek? Nagyon örült, abszolút támogatott, és támogat azóta is mindenben! Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy a sablonokat miképpen lehet megújítani, jobbá tenni, saját lehetőségeimhez átalakítani, hiszen a gyári, többtonnás nyomásra képes sablon présekhez hasonlóra esélyem sem volt.

Milyen szerszámokat, sablonokat használsz? Hogyan készül egy új dobtest, milyen anyagokat használsz, a megrendelőnek milyen lehetőségei vannak a szerelvényekkel, a kinézettel és a fényezéssel – borítással kapcsolatban?

16 különböző méretű sablonom van, ezeket is fejlesztem folyamatosan, a mostaniak a harmadik generációs sablonjaim. CNC-maróval készülnek rétegelt lemezből. Úgy vannak összerakva, hogy ne tudjanak torzulni, különböző merevítésekkel. Ezek sokkal pontosabbak és könnyebben kezelhetőek, mint az elején használt fém sablonok.
2-3 olyan fatelep van, ahonnan az alapanyagot beszerzem, a legtöbb esetben nyírfával dolgozom. Személyesen választom ki az anyagot, megnézem a felületét, hogyan hajlik stb. Megrendelésre dolgozom, ezért az éppen adott méreteknek megfelelően még a telepen vágatom le az anyagot, hiszen ott olyan gépek vannak, amik tizedmilliméter pontossággal vágnak. Az alapanyagot ragasztóval a kívánt méretű sablonokba teszem, itt nyeri értelmét a rendkívül pontos méret. Nagyjából egy napig szárad, ezután kivehető a sablonból. Megcsinálom az éleket, a bearing edge-t, majd a választott szerelvények furatait. A szerelvényeket a legtöbb esetben a Tam-Tam Dobcentrumban szerzem be, akik sok más dologban is segítenek. De van lehetőség az ügyfél által hozott szerelvények beépítésére is, amennyiben azok jó minőségűek. Fényezésben a lehetőségeknek szinte csak a képzelet szabhat határt.
Többször előfordul, hogy hagyományőrző egyesületek hangszereire olyan címert vagy logót kell felrakni, ami kézi festéssel nem lehetséges vagy nagyon költséges, ekkor egy nagyon vékony fóliára nyomtatunk, ez van felragasztva a testre, ami utána lakkozva lesz. De lehet airbrush-sal is mintákat, képeket festeni, vagy bármilyen színű, akár színátmenetes pácolást kérni. Lehet fóliával is borítani a testeket, de csak jó minőségűt használok, ami sajnos sokszor annyiba kerül, mintha festenénk. Viszont vannak olyan minták és színek, amiket csak fóliázással lehet kivitelezni. Ha nem fa a test, akkor akril. Ez az anyag nagyon különleges, és kevesen foglalkoznak vele még a világmárkák között is, a méretek ott is kötöttek. Én olyan méreteket csinálok, amilyet kérnek, ebben versenyképes vagyok.

Ismert zenészek is használják az általad készített hangszereket, megrendeléseid csak Magyarországról érkeznek?

Készítettem ismertebb zenészeknek is dobot, ezek főleg akril dobok, mert ezek elég különlegesek. Az a tapasztalatom, hogy a magyar dobosok kicsit sznobok, ha nem vagyok világmárka, már pedig nem vagyok az, akkor inkább a világmárkák egyikét veszik meg, mert nagyon fontos az, hogy ne Gustavito legyen kiírva a dobra, hanem például: Pearl, Tama, Premier, Mapex, stb. Ezzel nem tudok és nem is akarok versenyezni. Akril dobokkal jobban tudok érvényesülni a világmárkákkal szemben. Pár ismertebb név: Borlai Gergő, Gömör Laci, Hirleman Berci, Somló Dani, akiknek ilyen hangszert készítettem. Jönnek visszajelzések a kollégáktól, hogy ha egy-egy színpadon az én általam készített hangszeren játszanak, mert valamiért így alakul, akkor nagyon jó az élmény, kiváló a hang, nagyon jó hangolhatóság, és egyáltalán nagyon pozitív a visszajelzés, de komoly kereslet más élvonalbeli nagy nevek közül nem jellemző, ami érthető is valahol.

A dobfelszereléseken kívül milyen ütőhangszereket, kiegészítőket készítesz még?

Chimes, vibraslap és egyéb széria hangszereket, de ezeket is kis mennyiségben. Sajnos nem nagyon lehet versenyezni a kínai hangszerekkel. Többfajta japán dobot, sámán és keretes dobokat, történelmi hagyományok alapján készülő dobokat, korhű vagy modern kivitelben, tradicionális tapant vagy moldvai dobokat is készítek, de megtalálhatóak a kínálatban az egyedi bútorok és dekorációk is, mind-mind dobos témában.

Sérült hangszerek javításával is foglalkozol, illetve állatbőrből készítesz új ütőfelületeket különböző dobokra.

Igen, ez még onnan indult, hogy a saját hangszereimet is javítottam. Ebben az időben nagyon sokat tanultam, sokszor a hibáimból. Például örökre megtanultam, hogy milyen erős a marhabőr. Ezeket vizesen helyezzük fel a testre, meghúztam, de mire megszáradt, annyira összement, hogy kitépte a vasat a kongából. Kitapasztaltam egy csomó hasonló dolgot, amit a későbbiek során kamatoztatni tudtam a munkáimban. Az állatbőröket kikészítve veszem, de ez is idővel egyre nehezebb lett, hiszen amikor én kezdtem a 90-es években, akkor még nagyon sok tímár volt, mára ez egy kihalóban lévő szakma, sajnos. Nincsenek nagy bőrgyárak az országban, pedig sokat beszélgettem az ottani kutatómérnökökkel a különböző bőrök tulajdonságairól, idővel ezek a szakemberek is nyugdíjba mentek, sokan már nem is élnek. A mostani generációval nagyon nehéz megértetni, mit is akarok, nekik a bőr az bőr, beteszik a gépbe, kiveszik a gépből, éppen ahogy az be van állítva, nem úgy megy már, mint régen. Maga a dob határozza meg, milyen bőr kerül rá, a djembére kecskebőr, a tapanra vastagabb-vékonyabb de általában kecskebőr. A kongákon, bongókon borjú vagy marhabőr, ha sikerül szerezni, akkor bivalybőrt is használok, a japán dobokon is marhabőr van. De javítok sérült testeket és kávákat is.

Állandó résztvevője vagy különböző dobos rendezvények kiállításainak is. Kármán Sándor hívott meg elsőnek az ő általa megálmodott dobos gálák egyikére. Milyen tapasztalataid vannak ezekkel kapcsolatban?

Drága Kármán Sanyi…
Ő ennek az egésznek a szerelmese volt! Amikor leült ide a teraszra, és beszélgettünk, mint most veled, egyszerűen úgy tudott beszélni erről az egészről, mint a szerelméről, egészen fantasztikus ember. Egy csoda volt! Ahogy bele tette a tudását, energiáját ebbe az egészbe. Nem is tudom a családja, hogy tolerálta ezt, valószínűleg nem volt egyszerű, de csodálatos dolog volt, hogy minden évben csinálta ezeket a dobos gálákat. Ő volt, aki először meghívott engem kiállítónak a 3. dobos gálára, ezt követően minden eseményen ott voltam. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy soha egyetlen kiállításon sem vettek tőlem semmit! Én ezt mindig befektetésként kezeltem. Volt olyan, hogy az árakat feltüntetve volt kitéve minden, odajött egy Német ember azt hitte, hogy az árak euróban vannak, nem akarta elhinni, amikor mondtam, hogy igen ezek kézzel készültek és forintban értendők. Kevesellte az árat, de persze nem vett semmit. De volt egy emlékezetes fiatal srác is, aki látta a Gustavito feliratot a pólómon és kérdezte, hogy, spanyol cég-e, mondom nem magyar, ok értem, de az anyacég spanyol, mondom nem, ez magyar, én vagyok a tulajdonos. Végig nézett, annyit mondott, ja, és ott hagyott egy szó nélkül.

2026-ban a megváltozott gazdasági környezetben milyen lehetőségei vannak egy hangszerkészítőnek Magyarországon?

Nem túl jó! Amikor én elkezdtem 1996-ban akkor évente 2-3 dobfelszerelést csináltam, de van, amikor többet. Jelenleg 3-4 éve nem készítettem egyet sem. Az a helyzet, hogy akkoriban a kínai dobok rossz minőségűek voltak, ma már nem azok, meg tanultak ők is jó hangszereket készíteni, sajnos ezzel nem lehet versenyezni. Egyszerűen nem tudom jobb áron kihozni a dobjaimat, mint egy új kínai hangszert. Olyan elő szokott fordulni, hogy megvesznek a boltban egy új szerelést és azt kell az igényeknek megfelelő méretűre vágni, vagy más profilú bearing edge-t kell készítenem.
Amiben én versenyképes vagyok, az egyedi és különleges méret, vagy egyáltalán a különleges dobok, például a japán dobok vagy a tapan dobok, hangolható táltos és sámán dobok, illetve a hagyományőrző menetdobok, és persze az akril.

A Gustavito Produkció idén már 30. éve, sokadik alkalommal buzdítja a résztvevőket a BSI rendezvényein. Beszélnél erről?

Ez párhuzamosan ment a zenéléssel. Egyszer-egyszer megkértek, hogy csináljak hangszer bemutatót, elmentünk show dobolásra. Az első ilyen show dobolás a futóversenyeken volt, ezek már 30 éve mennek. Erre nagyobb pénzügyi keret állt rendelkezésre az elején. Volt, hogy egy évben 8 futóversenyt is csináltunk. Akkoriban még a startoknál és a céloknál voltunk, ami általában egy helyen volt. Ezek igazán nagy munkák voltak, hiszen 4-5 órán keresztül egyfolytában zenéltünk, nem dobfelszerelésen, hanem kongán, djenbe-n, bongón, kézzel ütött hangszereken, sokszor a tűző napon. Ez nagyon jó tapasztalat, jó erőnléti edzés. Mára már több, úgynevezett zenei ponton vannak az zenészek, több formáció vesz részt, és évente csak 2-3 alkalom van. Közben csinálunk élménydobolást is ha erre van szükség, ha egy rendezvényen valaki doboltatni akarja a csapatot erre is van lehetőség. Van egy állandó csapatom is a Z-Drums nevű formáció, ahol négy alaptag van, de ha kell, akkor vagyunk akár húszan is, hisz elég komoly kapcsolatrendszerrel bírunk. Össze tudunk szedni rengeteg dobost és akkor a Samba Batucada típusú dobolással szórakoztatjuk a közönséget, ha kell akár táncos lányokkal. Szeretem ezeket a munkákat, főleg ha táncos lányokkal megyünk, kellemes mögöttük csoszogni.

Oszlopos tagja van a Baltazár Színháznak, de nem, mint csak zenész. Hogyan vezetett az utad a színházba, milyen előadásokban veszel részt? Milyen feladataid vannak a muzsikáláson kívül?

Ez a dolog a 80-as évek végén, a 90-es elején indult, amikor először dolgoztam Kováts Krisztával, még a Rózsaszín Bombázókkal kísértük az ő műsorát. Aztán évekkel később megkeresett Kriszta, hogy készül egy új csapat, a Kováts Kriszta Kvintett, volna-e kedvem…? Volt.
A jó kapcsolat megmaradt Krisztával, és 2015 körül felhívott, hogy csinál egy új darabot a színházban, kapott egy lehetőséget, hogy rendezzen, volna –e kedvem részt venni benne, mint zenész, akkor még zenekarral. A Baltazár Színházról tudni kell, hogy Down szindrómás, fogyatékkal élő srácok a színészek. Az első darab címe: Nézzünk bizakodva a jövőbe! Ez Örkény egyperceseiből összeállított egyveleg volt nagyon jó sorrendbe állítva. Kriszta partnere a darabban Müller Péter Sziámi volt. Azóta már a negyedik rendezésében veszek részt. Állandó ütőhangszeresként vagyok jelen, de néha szöveget is mondok, technikus is vagyok, effekteket csinálok, de volt olyan is, hogy a nézőteret csináltuk meg, éppen azt csinálom, amit az előadás megkíván. Ez egy nagyon különleges munka, ezek a srácok nagyon különlegesek! Az emberek fenntartással vannak, félnek elmenni egy ilyen előadásra. Azonban ha eljönnek, akkor az a tapasztalat, hogy pár perc alatt feloldódnak és eggyé válnak a műsorral, a színészekkel, és eszükbe sem, jut, hogy itt éppen sérült emberek a színészek. A srácok fantasztikusak, elképesztő színpadi magabiztossággal dolgoznak, nagyon szerethetőek. Nagyon élvezem ezt a munkát, nagyon jó, most jelenleg két darabot játszunk.

Rengeteg dolgot csinálsz egyszerre, hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a családdal? Mikor van időd pihenni?

Sehogy!
Viccet félretéve, az én családi életem nem hétköznapi, ugyanis a feleségem légiutas-kísérő, ami ugye nem 8 órás munkaidő, és az enyém sem. Mindketten tudtuk, mit kapunk, így hát egy folyamatos szervezés a mi életünk. Most már sokkal könnyebb, hogy a gyerekek felnőttek, de amíg kicsik voltak, nagyon nagy segítség volt, hogy mindkét oldalról voltak nagyszülők, akik rengeteget tudtak segíteni, ha éppen mindkettőnknek menni kellett. Soha nem éltünk vissza a lehetőséggel, de ez nagyon nagy segítség volt. Az átlag apáknál én sokkal több időt tudtam tölteni a gyermekeimmel ezért nagyon hálás vagyok. Ismerőseim közül, akiknek nincs ehhez hasonló segítség azoknál nagyon nehéz ezt megoldani, vagy az egyik szülőnek fel is kell adnia a munkáját, hála Istennek nekünk ez megadatott, jól is működött egy igazi nagy kaland volt, de nagyon élveztük. Mostanra a gyerekek is felnőttek, így egy-egy kiruccanást könnyebben be lehet iktatni, ha a munkája ezt mindkettőnknek lehetővé teszi.

Milyen távlati terveid vannak?

Nincs olyan tervem, hogy Európa legnagyobb dobkészítője legyek, úgy vagyok ezzel, majd ha odaérünk, a hídhoz, átmegyünk rajta. Csinálom, amit szeretek, ha jön a feladat, akkor megpróbálom megoldani a legjobb tudásom szerint. Csinálom, amíg tudom, amíg van tehetségem és erőm. Sok munkám van az ajánlásokból, de amin biztosan javítanom kell az új trendeknek megfelelően, az a social media platformokon való erősebb megjelenés, tartalmakat, posztokat kell gyártanom, mert ha nem vagyok jelen, olyan, mintha a cégem nem is létezne. Egy tervemet biztosan meg szeretném valósítani! Van egy dobfajta, amit továbbfejlesztettem, és ebből lett a Gustodrum. Ezzel gyakorlatilag egy aerobic szerű mozgással összekötött dobolást szeretnék megvalósítani. Ezt kell majd kidolgoznom, hogy a torna mozdulatok a dobhangokkal legyenek összhangban, hogy élvezhető legyen. Kell valami alapzene, amire tornázni lehet, vagy gépről, vagy élőben, illetve kellenek a torna mozdulatok, amiben segítséget kell igénybe vennem, mert az nem az én szakmám. Legalább közben hátha az én hasam is egy kicsit kisebb lesz. Ezt mindenképpen meg szeretném valósítani!

Guszty köszönöm szépen a lehetőséget, köszönöm, hogy megmutathattam a történeted!

Ennek a riportnak a kerek egésszé alakítása sok időt és szervezést igényelt. Guszty nagyon elfoglalt, nem volt mindig egyszerű összeegyeztetni az időpontokat.

Külön köszönöm a Tam-Tam Dobcentrumnak, Pálmai Gábornak, Dubán Dezsőnek, Megyeri Lászlónak, Gábor Andor „UFO”-nak és Tóth Karesznak a támogatást és a segítséget, illetve Huszár Endrének a Zenészmagazin online főszerkesztőjének a bizalmat!

Guszty weboldala: Gustavito Custom Drums

Tam-Tam Dobcentrum weboldala: Tam-Tam Dobcentrum

Minden jog fenntartva! A honlapon szereplő összes kép, grafika, szöveg, hang, videó és animációs adatállomány a szerzői jogi törvény, valamint a szabályozó törvények hatálya alá tartoznak! Tilos ezek másolása, módosítása vagy felhasználása más elektronikus vagy nyomtatott formában Major Krisztián kifejezett hozzájárulása nélkül!
A feltüntetett márkanevek és típusjelzések a bejegyzett tulajdonosaiké, az oldalon kizárólag a könnyebb azonosíthatóság céljából kerültek feltüntetésre!